Köd
Köd ereszkedik le a tájra, Senki nincs közel, s távolba, Az orromig is alig látok, Lassan, óvatosan járok.
Olyan, mint ha tél lenne, Hideg, s hó is esne, De csak a köd szitál az égből, Sűrű permetben fentről.
Nyomasztó ez a szürke világ, Az, hogy mindent ellep a homály, Nem akarok mást, csak meleget, Nyarat, s vizembe hűsítő jeget.
De a nyár még messze van, Először még jő a téli had, A hó, a hideg és a jég, Oh, hány nap van még?
Meddig kell még várni a nyárra, Meddig leszek még a homályba? Meleget akarok forróságot, Nyarat, s boldogságot.
2004. |