Tilalom
Ádázul űzött heteken át a kín,
Míg megszabadultam tőle,
S most újra valósnak tűnik,
És érted hullik könnyem.
Mikor már tűnt lassan a kép,
És halványult a csókod,
Akkor kapott el igazán,
És éreztem, még rabod vagyok.
De eltiltom magam, megvonom testem,
Nincs más kiút.
Gyötrődj, mint én gyötrődtem,
Érezd, hogy nincsen már a múlt!
Vésd eszedbe halvány, de perzselő jelem,
Égjen bőröd minden pillanatban!
Érezd a kínt, mi engem is gyötört,
Mi fogva tartott a szabadban.
S ha majd érzed, mily szörnyű érezni,
Mikor másik nem érez,
Megadom majd a kegyelemdöfést:
„Szeretlek! Szeress! Érezz!”
(2007. június 17.)
|