Sírnom kéne…
Sírnom kéne, de a fájdalom nem engedi,
Inkább mosolygok, ami bánatom elfedi.
Holdas éjszakán ülök magányomban itt,
Zuhogó áradat, mit a Csend rám szorít.
Fájdalom marja szívem legmélyét,
Pokol tüze égeti testem egészét.
Mégis mosoly ül arcomra, hiába játszol.
Nevetek, s ajkamon kél sötét Vándor.
Titkolom szívem sóhaját és kínját Előtted,
Nem láthatod, amit kiváltottál belőlem.
Félek Rád nézni, hisz erősebb vagy,
Hát titkon érzek szabadon csak.
Rejtem a búsat, a kínt, a gyötrelmet,
Hidd, hogy nem vérzik szívem,
S hogy nem érintettél meg.
(2007. április 23.)
|