Magány
Pirítós hever az asztalon. A reggelid maradványa, amit egész nap nem pakoltál el, reménykedve abban, hogy majd valaki rád üvölt, és vitatkozni kezd veled. De semmi.
Így aztán nagy kedvtelenséggel kidobod, a tányért pedig elmosod.
Leülsz tévét nézni, de unod. Videózni kezdesz, de a kedvenc filmed sem érdekel, mióta a pirítósért sem szedi le senki a fejedet.
Az egyetlen apró örömöt talán az esti forró fürdő jelenti számodra már hetek óta.
A párától megtisztított tükörbe nézés sem olyan, mint régen volt.
Nem látsz benne semmi jót, vagy vidámat.
Egy karikás, kisírt szempár néz vissza rád fáradtan. Fel sem ismernéd, ha nem tudnád, a tükörben te tükröződsz.
Elképzeled, ahogy összetöröd, reménykedve, hogy a szilánkokból összerakhatod széthullott kis életedet.
Legszívesebben tényleg megtennéd, mert gonoszul zúdítja rád azt a kegyetlen igazságot, amit emberként sosem lehet megszokni.
A magányos életed tényét. Magát a magányt.
(2007. május 4.) |