Szomorúság
Lelked egyedül, mélabúsan vár.
Arra, hogy valaki rátalál.
Hiába a remény és a bánat,
Egyedül kell élned a világban.
Kereshetsz, és találhatsz valakit,
De már sosem lesz az Igazi.
Mert olyan élet nincsen,
Hol valaki szívből szeressen.
Nem vagy tökéletes és sosem leszel,
Mélabús arccal nézed az eget.
A sok csillag ott ragyog,
De te nem leszel tőle boldog.
Nem érzed, hogy ez szép.
Nem látod, hogy vidám kép.
Nem érzed a megnyugvást,
Hogy rád ott nyugalom száll.
Így maradsz egyedül örökre,
És mélabúsan vár a szíved valakire.
(2006. november 2.)
|