Zongorasanzon
Billentyűk hangja csendesen szólal,
Ujj ereszkedik, fehérre koppan.
Szólal a fakó, színtelen gomb,
Újra szívem daláról dalolok.
Lassan kezdi, mint őszi sanzon,
Nem is hangos, nem is harsog,
Csak csendesen hallatszik ki,
Ősz helyett tavaszt idézi.
Most koppan az ujj ismét,
Érinti szívem fekete billentyűjét,
De csak halkan, mint a fehéret;
Duruzsolnak a hangjegyek.
Pár apró hang ezernyi árnyalatot vall,
Porosan, mégis szépen szól a dal.
S elrepül messze, fel az egekig,
Remélem, elér Képzetem lakhelyéig.
Szeretném, ha hallaná, mit játszom
Ha tudná, hogy neki szól dalom,
Ha ide ülne, és helyettem játszana,
Folytatná sanzonom, mi már nekem szólna.
(2007. augusztus 31.) |