Reggel
Álmos vagyok egy őszi reggelen,
Szobámban a fényt nem lelem, Nem találom saját magamat, Eltévedtem a sötét éj alatt.
Hol vagyok? Ki vagyok? Most épp mit is akarok? Zavartan ülök az ágy szélére, Pislákoló Nap fényére.
Szemem kinyitni alig tudom, Fáradság látszik arcomon, Szanaszét áll a hajam, S nem találom önmagam.
Kávémat lassan szürcsölgetem, Érzem, lassan felébreszt engem. Már tudom, ki vagyok, S nemsoká utamra indulok.
2004. |