Hídon
Végigsétálva az úton
Duna felé haladva,
Át a hídon úgy,
Hogy alattam folyik folyva.
Egyedül, lelassulva lépek a hídon,
Közben nézem a rohanó embereket.
A hidegben csak fürkészem az arcokat,
Mindegyiken ezer bánat, fájdalom remeg.
Kinek nevető mosoly takarja arcát,
Ki szigorú tekintettel néz rám,
Kinek keze nyúlna felém már,
Mindnek esze ezer bánatán jár.
A híd lábánál kis gyerekek várnak,
Kis gyerekek nevetnek rám.
Mellettük emberek sietnek tova,
És nem érti őket rohanásban a világ.
(2006. december 26.)
|