Múlás
Oh, az ifjú világ lassan elrepül,
S bezárja kapuit az álom.
Monoton létet kap testem,
S lelkem is rabbá váló.
Oh, komor élet vár ott rám,
Hol a madár is csak csipeget.
Fagyos kezek kapkodnak friss húsom után,
Hol élni nem is élvezet.
Oh, minek ennyi szenvedés,
Ha életem nem kaphat semmi jót?
Kegyetlen világba születni minek,
Ha már gyermeknek is teher a lélek-kiló?
Oh, azok a gyermekévek robognak a múltba,
S nem néznek vissza reám.
Sínen szaladnak, akár a jövőm,
Csak egymásnak ellentétes e két irány.
(2007. március 9.)
|