Tűzi jelek
Késő esti órában gondolkozva
Tűz előtt a földi porban,
Miért vagyok egyedül mostan,
Mikor „a Jövőm” is megvan?
Egyedül fekszem a porban lent,
A tűz lelkembe jeleket éget,
Mik megpecsételik magányát,
De árva lelkem így is tovább vár.
Vár valamit, de nem tudja mi az,
A Pillanat itt van, de rohan is tova.
Szellőként suhan a távolba,
Közben elfújva a lángokat.
Lelkem sem hevül már hamutól,
De ahogy a jelek, én se múlok.
Ott maradunk, hol voltunk addig,
S hűséggel várjuk azt a valamit.
(2006. december 16-17.)
|