Hajnali vér
Lassan haladsz,
Helyben nem maradsz,
Hajnal van, köd borult a tájra,
Hazafele mész, hazaérj mára,
Bódult, álmos állapotban vezetsz,
S a többiekkel együtt nevetsz.
Kilencen ültök egy Trabantban,
Senki sincs közel, s távolban,
Száguldoztok a köd sűrűjében,
Élet, s halál gyűrűjében.
A többiek csak hajszolnak,
S te nem vagy ura magadnak,
Hallgatsz a rossz szóra,
Hogy hazaérj virradóra.
Elveszted az uralmat,
A kocsi az úton nem maradhat,
A kormányt rángatod jobbra-balra,
Itt már nem számíthatsz magadra.
Látod, ahogy egy fa közeleg,
S te lehunyod szemed,
Hallod, ahogy a barátok ordítanak,
Reménykedsz, hogy életben maradnak.
A kis idő, mint a végtelen,
S ez az iszonyú félelem,
Eluralkodik benned,
De nincs mit tenned.
Egy hatalmas csattanás,
Egy iszonyú roppanás,
Ránézel a melletted ülőre,
S ő visszanéz üvöltve.
Majd elsötétül minden,
Nyugodt csönd lett hirtelen.
Lassan kinyitod szemed,
Nem tudod, mi történt veled,
Körülnézel az autóban,
Csak vért látsz a Trabantban.
A szirénák elvakítanak,
A tűzoltók ordítanak,
Nehezen kiszednek a roncsból,
S te üvöltve kikelsz magadból.
Letesznek a földre,
Orvosok vesznek kezelésbe,
Elfordítod a fejed,
Majd eszméleted veszted.
Sok vért vesztettél,
Magadhoz csak később tértél,
Nyolc fekete zsák van melletted,
Melyekben barátaid hevernek.
Lassan felépülsz, járni is tudsz,
De a gondok elöl elfutsz,
Felvillannak szörnyű képek,
Ahogy üvöltve együtt féltek.
Esténként látod, s hallod,
Ahogy az összes barátod,
Üvölt bent a kocsiban,
S minden véres a Trabantban.
Olykor azt kívánod,
Mikor azt a képet látod,
Bárcsak velük lennél,
A Mennyben, s nem a Földön élnél.
Sokszor e kérdést felteszed: „Miért pont veled?”
De válasz nincs, s nyugalmad nem leled.
2003.
|