Őrültek háza
Este későn hazaérsz,
Fáradtan, alig élsz, Csak kis nyugalmat kérsz.
Nem vágysz másra, csak csöndre, Arra, hogy lefeküdj a heverőre, S ezt a napot feledd örökre.
Majd egy hatalmas puffanás, Egy magas, hangos kiáltás, És kezdődik az ordibálás.
Egymásnak ugrik anya és fia, Ez olyan, mint a maffia, Megölnék egymást holnapra.
Dühösen kikelsz az ágyból, Mérgelődve kilépsz a szobából, Meglátod őket, s kikelsz magadból.
Hogy csak kis csöndre vágytál, Egész nap, emberek közt jártál, Estére nagyon fáradt voltál.
Az anya kirohan sírva, A gyerek megy a sarokba, Te meg visszatérsz nyugovóra.
Leteszed magad mára, Kipihend magad, hátha, Mert ez egy örültek-háza.
2003. |