Álmok és gondolatok
Gyakran van úgy az ember, hogy azon veszi észre magát, hogy belemerült gondolataiba, órákon keresztül ül az asztalnál, rég rásötétedett, de észre se veszi az idő múlását. Én is sokszor vagyok így, belemerülök gondolataim szerteágazó, végtelenek tűnő kavalkádjába. Gyakran felteszem a kérdést, mi is az a gondolat? Pontosan nem tudom, talán szívem, és lelkem sugallata tetteim felé, melyek jót akarnak nekem.
Vannak, mikor a gondolatok álmokká, a gondolkodás álmodozássá válik. Mi a kettő között a különbség? Nagyon semmi, az egyik valamennyire a realitások talaján mozog, míg az álmok egy kicsit a föld felett, ilyenkor elengedheti az ember a fantáziáját, s belemerülhet egy olyan világba, mi számára elérhetetlen, vagy csak a képzeletében létezik. Egy baj van az álmodozással, ha felébredünk belőle, az addig stabilnak hitt pillérek, min a felépített kis világunk állt, a földdel lesz egyenlő, s visszatérünk a szürke, megszokott valóságba. A baj csupán az, hogy annyi pofont kapunk az élettől, hogy már abba is belefáradunk, hogy álmodni merjünk, s egyhamar elvesztjük hitünket. Hit nélkül, meg elvesznek a gondolataink is… ez egy ördögi kör, nem lesz gondolatunk, nem lesz álmunk, s a hitünk is elveszik, akkor mi is elveszettek leszünk e világban.
Arany középút, mondják sokan, ez a boldogság kulcsa. Nem hiszem, hogy létezne ez az út. Szerintem a legtöbb ember, mint a részegek, egyik véglettől a másikig kóvályognak, majd vissza. Amíg a világ ilyen marad, addig az emberek álmodozni fognak, s a gondolataik nagy részét is az álmok, s azok megvalósítása fogja irányítani.
Az álmok azok a gondolatok, melyek reményt adnak, hogy megéljük a következő napot ezen a világon, s ha csak egy percre is, de el tudjunk szakadni a szürke, hétköznapi valóságtól.
2006.
|