Ez az, gyerünk, fuss, menekülj! Szaladj csak te szánalmas féreg, azt hiszed elbújhatsz előlem? Te sem gondolod komolyan hogy megszabadulhatsz tőlem. Csak haláloddal szakíthatsz ki magadból, de gyáva vagy cselekedni. Egyszerűen szánalmas a szenvedésed, bár bevallom szórakoztat. Elmondhatatlan érzés látni mikor kínok között fetrengsz a padlón, és próbálod átvágni ereidet. Bocsánat, rosszul fejeztem ki magamat, nem próbálod átvágni ütőered, csak reménykedsz, hogy átvágod. Eddig még nem sikerült, s ha érdekel szerény véleményem nem is fog. Jajj, már megint ez a keserves próbálkozás, hogy kitépj magadból. Nem fog sikerülni, nem érted? Még mindig nem érted? Én benned vagyok, a részed vagyok, közös a test amiből táplálkozunk, közös az agyunk. Bár úgy vélem felfedezni, hogy szándékaink másak. Így nincs más lehetőségünk, meg kell küzdenünk ezért a testért. Győzzön a jobbik, barátocskám. Nincs kétségem a csata kimenetelét illetően. Mi az, hogy nem adod? Ezen kacagnom kell, ha nem vetted volna észre már rég én irányítalak. Valld be magadnak, már úgyis mindketten tudjuk, hogy én vagyok az erősebb. Már megint ezzel az eszeveszett rohangálással fárasztod amúgy is kimerült testemet. Hogy ez nem az én testem? Dehogynem az enyém, és csak azért engedem, hogy továbbra is itt lakozz, mert nélküled nem lennék sehol. Milyen vicces, nem? Te hoztál létre, emlékszel? Kezdetben még kívántad jelenlétemet, most meg menekülsz előlem. Emlékszem a sok kis tervünkre, hogy miképp állhatnánk bosszút az embereken, akik bántottak téged. Akkor még élvezted is, emlékszem hogy mosolyogtál egy-egy brutális gyilkosság megszövésénél. Azok a régi szép idők… És most? Nézz magadra! Megpróbálsz eltávolítani! Engem! Én voltam a legjobb barátod hónapokon keresztül, mikor a kutya se nézett feléd, és most meg el akarsz dobni magadtól! Áruló vagy! Már nem kellek neked, mert már boldog vagy. Boldog? Gyűlölöm ezt a szót. Amint egy kis napfény süt be a verem aljára amiben ülsz, te máris boldog vagy. Pedig én nem eresztelek ám el. Nem hagyom, hogy tönkretegyél. Kellesz nekem, és én is kellek neked. Egymás nélkül meghalunk, hát nem veszed észre? Ez az, pihenjünk csak meg egy kicsit. No, lám hogy kifullasztottad testünket. Üljünk le és beszéljük meg a dolgot, ez az, oda a kőre. Na, így már mindjárt más a helyzet. Figyelj rám egy kicsit, kérlek, és ne akarj félbeszakítani. Szükségünk van egymásra, hogy életben maradhasson testünk. Butaság lenne elfutni előlem, lásd be. Én te vagyok, és te vagy én. Közösen uraljuk a testünket. Időnként sikerül elnyomnod engem, és hagyom, hogy elnyomj, de nem engedhetem meg, hogy kiszakíts a testünkből. Már csak a te érdekedben sem. Remélem megérted amit mondok. Van, hogy te vagy az erősebb, van hogy én, de én mindig ott fogok lakozni benned, mindig ott fogok bujkálni valahol a tudatod mélyén. Mert szükségünk van egymásra. Ne akarj elfutni magad elől.