Újra összekuporodok a koszos padlón. Ismét sötét gondolatok furakodtak agyam legbensőbb zugaiba. Tulajdonképpen sosem múltak el, mindig is ott rejtőzködtek. Most újból előkúsztak búvóhelyeikről és elhomályosították tudatomat. Úgy érzem egy szürke kendőbe csomagoltak, s innen soha nem keveredhetek ki. Pedig már boldog voltam… valóban? Vajon boldog lehettem? Most már magam sem tudom, talán a pillanatnyi apró örömök maradandó boldogságnak tűntek. S most egyetlen apró szócska visszalökött a nyomasztó kétségbeesettség karjaiba, melyek várták, hogy újra testem köré fonódhassanak, és összeroppanthassák azt. Erre gondolva, a földön heverve, ismét előkerül a penge a fiók mélyéről… Milyen furcsa… Miért nem dobtam ki, mikor már úgy éreztem, hogy soha többé nem lesz rá szükség? Vajon már akkor tudtam, hogy ott nincs vége… Lesz egyáltalán vége? Elfelejthetem valaha a vér ízét, az égető fájdalmat, a lelki megnyugvást, melyet okozott? Nem tudom a választ ezekre a kérdésekre… Talán nem is akarom tudni… A válasz ijesztő, félelmetes lehet. Testem megremeg, kezemben tartom a pengét, habozok, őrlődök a két lehetőség között… Vágjak? Szívem azt súgja, igen, agyam azt mondja ne… Mi tévő legyek hát? Bárhogy is döntök egyik sem lesz megoldás, de valamit cselekedni kell, nem hagyhatom, hogy széttépjen a feszültség mely bennem uralkodik. A penge végigfut csuklómon. Szememmel követem útját. Vér tör elő nyomában, gyönyörű vörös vér. Még egyszer végighúzom karomon, majd még egyszer s még egyszer. A vágás semmilyen fájdalmat sem okoz. Nem fáj…nem fáj… miért? Nem tudom, egyre többet, s egyre mélyebben vágok, azt akarom, hogy fájjon! Nem sikerül fájdalmat okozni… lehetséges ez? Ennyire érzéketlen lennék? Talán… Felhagyok a próbálkozással, belátom, hogy már nem érzek semmiféle fizikai fájdalmat, csupán lelki fájdalom gyötör. A pengét belemártom a seb mélyébe, nem érzek semmit. Szemmagasságba emelem az éles szerszámot… Gyönyörű a vörös vér ezüst testén. A pengén lévő vért arcomba törlöm, majd kiejtem kezemből. Ajkaim rátapadnak a sebekre, mint mikor egy farkaskölyök

szopja anyjától az éltető tejet. Lassan elcsendesedik a vérfolyam. Testem s lelkem lecsillapodik, megszűnik a remegés. Egy időre…