Mindig is rajongtam a vámpírokért, vérfarkasokért, boszorkányokért. Minél több filmet néztem meg s könyvet olvastam el, elmémben annál inkább halványult a két világ közti határ. A képzelet és a valóság összemosódott agyamban. Szerettem volna hinni, hogy végrehajthatok egy bonyolult varázslatot, vagy vérszívóvá tehetnek. Vártam is, hogy történjen valami, mellyel szívem elhitetheti eszemmel, hogy „igenis léteznek vámpírok, és boszorkányok”. Sokáig, évekig vártam rá, hogy bebizonyosodjék, hogy a lelkem legmélyén táplált remény nem volt hiábavaló. Minél tovább vártam annál inkább csitult bennem a tűz, hogy valaha is arcába nevethessek a világnak, hogy „én megmondtam” Már kezdtem elveszíteni a hitemet, mikor egy őszi éjjelen elém léptett egy hosszú feketeruhás férfi alak. Megrémültem tőle, féltem, hogy bántani akar, kirabolni vagy megverni, netán megölni. Nem tévedtem… Próbáltam nagy ívben kikerülni, fejemet lehajtottam, hogy pillantásával még véletlenül se találkozzak. Elhaladtam mellette, alig észrevehetően fellélegeztem. A következő képkocka emlékezetemben az, mikor arcom pár centiméterre tartja arcától, s belebámulok sárgászöld szemébe, miközben igyekszem kiszabadítani magam a fullasztó szorításból. Ekkor ébredtem rá, hogy ő nem férfi… nem ember. A félelmemen felülkerekedett akaratom.

-Tégy…tégy vámpírrá- rebegték ajkaim. Nem tétovázott, azonnal teljesítette kérésemet. Hegyes fogait bőrömbe vájta. Őrületesen fájt, ugyanakkor én magam is élveztem a kínzást, hisz tudtam hamarosan én kóstolhatok belé. Éreztem nyakamban hűs fogait, harapása nem vesztett erejéből, miközben nyelte a kortyokat. Oroszlánként lakomázott belőlem. Éreztem, hogy mindjárt összesek, felmerült bennem a kétely: lehet, hogy nem teljesíti akaratom?

-Elég- mondtam elhaló hangon

Ekkor a vámpír félholt állapotomban lefektetett a poros kőre.

-Vért- szóltam aléltan- vért!

Láttam, ahogy beleharap csuklójába… Fölém tartotta, hideg vér csöpögött ajkaimra. Nyelvem hegyével ízlelgettem, kóstolgattam. Íze nem tért el az emberi vérétől. Ahogy nyeltem egymás után a kortyokat éreztem, ahogy testembe visszaköltözik erőm. Összeszedtem minden energiám és felültem. A vámpír felállt, talprasegített. Szemében megláttam vörösesbarna szememet. Elmosolyodtam, mire kivillantak éles szemfogaim. Teljesült vágyam. Mostantól én vagyok rá a példa, hogy vámpírok igenis léteznek.