Ma a szokottnál is sötétebb az éji égbolt. Kihalt utca, csak a fák reszkető leveleinek zörgése hallatszik. Lágy szellő szakítja le őket az ágakról, s sodorja őket magával, míg a sárba hullnak. Halk cipőkopogás töri meg a békés est nesztelenségét. Egy sötét alak dereng a homályos holdfényben. Megáll, fülét idegen léptek zaja üti meg. Ahogy közelebb érnek, a lány észrevétlenül megremeg, hátrál egy lépést. Amint felismerik őt az árnyak, fehér fogaik kivillannak.

-Nocsak nocsak, csak nem a mi kis boszinkkal hozott össze minket a Sors- szól kaján hangon a középső.

A lány közben még tesz egy alig látható lépést hátra.

-Mi van kiscicám, csak nem fél tőlünk a nagy boszorkánymester?- folytatja monológját, társai hangos nevetésben törnek ki- Láttam, ahogy a múltkor lebegtettél egy ceruzát, vagy várjunk csak… oh, pardon, az én voltam, lelöktem az asztalról, milyen ügyetlen vagyok…

A lány halkan mormolni kezd maga elé.

-Csak nem egy védővarázsigét kántálsz szépségem? Nem hiszem, hogy sokra mész vele az öklöm ellen…-hangja most már fenyegetőre vált.

A két szélső alak előrébblép, a lány hátrál, majd torkaszakadtából elkiáltja magát:

-Veneficus Deus protego me!

Hirtelen szélvihar kerekedik. fehér villámok csapnak le a szétnyíló égből, körülvéve a lányt, aki így biztonságban tudhatja magát. Most már közeledik támadói felé

-Incendia marmoreus- hangzik az újabb parancs, mire a lány ujjaiból vörösen izzó tűzfonalak tőrnek elő, és egy hatalmas gömbbe tömörülnek. A tűzgolyó világánál látszik a fiúk tágra nyílt szeme a félelemtől, tagjaikat kapkodva próbálnak menekülni. A boszorkány arcára gúnyos mosoly ül, és eltaszítja magától az izzó lánggömböt.

-Scindo- gondolja meg magát a lány, mire a tűzgolyó kétfelé válik és két korhadt fába csapódik. A fiúk megtorpannak, lenyűgözi, ugyanakkor megrettenti őket a két égő tölgyfa. A lány közelebb lép hozzájuk, és mosolyogva megszólal

-Én a macska, ti az egerek.

A három rémült fiatal ismét futásra adja fejét, de útjukat kettévágj a két recsegve kidőlő fa. Megfordulnak, szembe a lánnyal, aki szórakozottan megjegyzi

-Hoppá, még a Sors Istennője sem áll mellétek? Ezt bizony nem én tettem- és a fák felé biccent fejével- Nahát, az Istennő bizonyára azt próbálja tudtomra adni, hogy végezzem el a piszkos munkát.

A fiúk jobbra balra forgatják fejüket, de nem mernek ismét elszaladni, nem látják értelmét.

-Lamnia lammina lamna!- kiáltja a lány, mire kések sorakoznak fel oldalán, szám szerint hatvanhat. Huszonkettő mindenkinek… igazságosan.

-Nos srácok, ezek valóban olyan élesek, mint amilyennek látszanak. Hisztek nekem?

Mind hevesen bólogatnak, az egyik megfélemlített megpróbál oldalra elmenekülni

-Recedo!- ordítja a boszorkány, mire a fiú felemelkedik és visszalebeg társaihoz- Ha gondoljátok választhatok valami lassú és igazán fájdalmas halálnemet is nektek… Aki megkísérli a szökést azt elevenen fogom megnyúzni… Remélem elhiszitek, hogy most nem viccelek- tör ki belőle az éles kacaj-ígérem gyors leszek.

Agredior arbor!-szólal meg halkan a lány, mire a kések a fiúk felé száguldanak, azok ijedtükben egetrengetően üvöltenek. Az utolsó kés is célba ért, a miúk reszketve fetrengenek a földön. mellettük hatvanhat kés fúrta be magát az égő fatörszbe

-Exstinguo arbor!- szól a boszorkány, mire kezeiből vízikígyó kúszik elő, a fák felé siklik, hatalmas testével körbeöleli azt és kioltja a tűz lángjait. A kábult fiúk már mit sem érzékelnek az óriási kígyóból.

-Fiúk, mit mondjak, öröm volt titeket látni- szól a wicca és kikerüli az alált áldozatokat és a kiégett fatörzset, és odébbállt.