Itt tartanak. Fogoly vagy. Tested láncra feszítve, mely a nyirkos falba olvad. Mintha egyek lennének. Végig nézel testeden. Izzadtságban úszik, eleinte szabadulni próbáltál ,ruháid, s bőröd kormosak, akár a cella fala. Igen- gondolod -te már hozzá tartozol. Már rég belenyugodtál sorsodba. Tudod, hogy innen nincs menekvés. Nem érted miért vagy itt, és kik hoztak ide. Miért kínoznak íly módon. Öltek volna meg inkább- gondolod. De nem tették. Pedig mennyivel jobb lett volna. Csak egy apró golyó szíved mélyére és vége. Most itt vagy, egy sötét, elhagyatott helyen, és a fájdalom tüzében fogsz szétporladni. De nem a fizikai fájdalomba, hisz azt már megszoktad. A lelki fájdalmak malmában fogsz felörlődni. Ezzel tisztában vagy. Talán ez az egyetlen dolog, amit még tudsz, de már ez sem érdekel. Nem akarsz mást, csak hogy legyen már vége. Ez járja át minden zsigeredet, és már-már érzed, hogy megőrülsz. Hirtelen elfog a düh, szinte őrjöngsz, a láncok megfeszülnek vonagló tagjaidon, ereid lüktetnek minden testrészeden, mellkasod állat módjára zihál és közben csak üvöltözöl, ordítod, hogy öljenek meg. A hangod egyre haloványabbá válik, a lánc is halkabban csörög. Tested összezuhan, már amennyire a lánc engedi. Fejed elnehezül, szemhéjaid lecsukódnak. Elsötétül a világ. Arra eszmélsz fel, hogy valaki pofozgat. Lassan kinyitod szemed, remélve, hogy az egész csak egy rossz álom. De nem az. Egy férfi áll előtted. Gúnyosan mosolyog, szeméből süt a gonoszság, és egész lényéből árad a kegyetlenség. Ételt tart szádhoz. Azt akarja, hogy kutyamód egyél, szájjal. Lenézel a tálra, majd elfordítod fejed. Sáros hajad megvágja őrződ szögletes arcát. Hirtelen lefagy a mosoly a képéről. Leteszi lábaid elé a tányért, és kimegy a vastag fa ajtón. Az étel illata még csiklandozza kicsi orrod, majd nemsokára már nem érzed. Sem az étel illatát, sem mást. Tested már rég megadta magát a béklyóknak, lelked csak most tört meg. Élettelen lényed belenehezedik a láncokba, fejed sebzett válladon nyugszik. Egy pillanatra derengő fény éri a falat, mely végső sírhelyed. Gyönyörű látvány, de te már nem láthatod.