Az utolsó napon

Reggel álmosan ébredek fel, még érzem forró könnycseppeimet az arcomon. Rápillantok az órára és a homályosságtól alig látva valamit megtörlöm szememet. Még csak másfél óra telt el

Mióta kilépett ő az életemből. Igen, ő volt Tom Kaulitz. Ő volt életem szerelme. Nemrégiben még boldogok voltunk. Nemrég még a jövőnket tervezgettük közösen. És most kilépett az ajtómon és ezzel együtt az életemből is. Kérdezem magamtól: Miért kellett ezt tennem vele???? Hisz ő szeretett! Miért kellett megcsalnom őt??? Ha nem tettem volna ezt ő még most is itt feküdne mellettem. Nézem a telefonom hátha megcsörren. Várok És közbe észre se veszem hogy mély álomba szenderültem Épp azt álmodom, hogy Tom szorosan ölel és én mélyen nézek ragyogó barna szemeibe Mikor hirtelen 1telefoncsörgés ráz vissza a valóságba. Tom az!!! -Kiáltottam fel

Sietve kapok a telefonomhoz és mielött beleszólalnék Tom remegő hangón szólt:

- Miért kellett ezt tenned???Mond kérlek miért??

- Tom, Tom kérlek bocsáss meg nekem!- mondtam akkor már könnyeimmel küszködve

- Neeeeeem az nem lehet. Míg élek biztosan nem!!Én szerettelek!!!Érted??

- Óóó Tom hidd el én még most is szeretlek!!1000szer megbántam már amit tettem!!

- Bár tudtad volna ezt amikor cselekedtél.

- Búcsúzz el tőlem, mert épp most készülök meghalni Tom már nem remegő hangon

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem Vágtam sietve a szavába

- Tudod én tényleg szerettelek és talán még most is.

- Én is szeretlek kicsim, de most kérlek mond el hogy hol vagy!

- Nem azt nem lehet!

- De kérlek!Ha még szeretsz!Kérlek!!

- Emlékszel ahol elösször találkoztunk??- kérdezte Tom

Nem is kellett több már rohantam is a sötét éjszakába.

Arra a játszótérre siettem ahol elösször megpillantottam Tomot.

Hallottam szívem dobbanását és ahogy recsegnek a kavicsok a talpam alatt.

A játszótérhez érve látom Tomot a hinta körül a földön feküdve.

Odamentem hozzá lassan, szinte nesztelenül mintha csak féltem volna hogy álmából

Fel ne ébresszem. De tudtam hogy akármilyen hangosan mennék, Tom akkor sem ébredne már fel. Fejét a karjaimra fektettem, közben raszta fürtjei a kezemre ráomlottak.

Megfogtam még utoljára kezét, ami már egészen lehült. Halkan, suttogva szólaltam meg:

- Tom Szeretlek!

Vártam a választ, de helyette csak a szél süvítése hallattszódott.

Arcomon könnycseppek gördültek le, mellyek Tom hosszú fekete pulóverjén fejezték be útjukat. Felnéztem még egyszer a csillagokra, mellyek most szokatlanul fényesen ragyogtak. Ekkor testemet átjárta egy meleg érzés újra Tom karjaiban lehettem.

Ekkor már igazán boldognak, könnyünek éreztem lelkemet.

By: Niki (THGIRL)