A banda megalakulása...

A történet Tomnál és Billnél kezdődik. Magdeburgban éltek, és pár évvel szüleik válása után, Bill elkezdett dalszövegeteket írni, és Tom nevelőapja hatására elkezdett gitározni. 8 évesen volt az első koncertjük.
Ezután jött egy váltás: az ikrek anyjukkal, Simone-nal, és nevelőapjukkal, Gordon Trümperrel átköltöztek egy kis faluba, Loitschéba. Itt úgy érezték, szinte el voltak zárva a civilizációtól, és kitörni sem tudtak volna, hisz az itt élők nem a fiatalos szemléletmódjukról voltak híresek.
Az ikrek megpróbáltak kihasználni minden lehetőséget, hogy színpadra állhassanak. Szorgalmasan próbáltak: Tom a gitárján, Bill pedig énekelte a dalszövegeit. Egy ideig a billentyűkkel is próbálkozott, de rájött, hogy ehhez nincs elég tehetsége. Közben mindenhová elküldték a demofelvételeiket, és szüleik is támogatták őket mindenben.
Aztán 2001-ben, egy együttesek számára meghirdetett versenyen összefutottak az akkor 14 éves leendő basszusgitárossal, Georggal, és az akkor 12 éves dobossal, Gustavval. Georg és Gustav a zeneiskolából ismerték már egymást.
Aztán megállapodtak, hogy együtt fognak játszani. Egyre gyakoribbak lettek a próbák, és nemsokára megszülettek az első dalok is. És miután úgy döntöttek, hogy lehetnek egy banda, nem gondolkodtak az első néven, így ami először beugrott nekik, az lett: Devilish. Ezt eléggé lázadónak és tüzesnek gondolták.
Hamarosan úgy gondolták aztán, hogy itt az ideje színpadra lépni, és játszani, játszani... Vágytak a sikerre, csakhogy lakóhelyükön erre kevés lehetőség volt. A távolságok miatt a cuccaik szállításában a szüleiktől kértek segítséget, így azok felváltva fuvarozták őket a különböző fellépésekre.
A banda törzshelye a magdeburgi Gröninger Bad lett, bár még így se mentek el túl sokan a fellépéseikre. Így igyekeztek minél nagyobb publikum elé állni, erre leginkább a tehetségkuató versenyek voltak jók. 2003-ban egy német tehetségkutatón, a Star Search-ön a 2.-ok lettek. Aztán stúdióba vonultak, és Devilshként egyénileg összeraktak egy lemezt. Ekkor még egyetlen lemezcég sem segített nekik. A felvételekből 300 példány készült, amiket a koncertieken adtak el.
Aztán egy napon 2003-ban egy Gröninger Bad-beli fellépésén felfigyelt rájuk egy producer: Peter Hoffmann. Az este után meghívta őket a stúdiójába. A fiúk természetesen elfogadták a meghívást. Peter Hoffmann bemutatta a gárdát a négyesnek: Pat Brenzer, Dave Roth és David Jost.
Később Hoffmann felajánlott nekik egy lemezszerződést, amit habozás nélkül alá is írtak.
Ezentúl minden szabad percüket a stúdióban töltötték és fejlesztették magukat. És ez alatt az idő alatt is a fiúk, nemcsak zenészként, de barátként is egyre jobb kapcsolatba lettek.
A csapat elkészített 15 dalt, ebből kiválasztottak 12-tőt, és felvették stúdióban is. És az új album már Tokio Hotelként került az üzletek polcaira.