Máshol jársz
Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengsz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez, padlón a fürdöszobában,
A marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
Csak fekszel a földön, s elszáll minden eröd,
Amiből még túl sok is volt éppen tegnapelött
Lépcsöház, lerúgott postaláda,
Talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában
Mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
A hömpölygö tömegböl azt sem tudod már,
Hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
A kabátjuk alatt fegyver van, ne tiltakozzál
Csak behúzod a nyakad, leteszed a kezed
Várod, mikor ütik le egy gumibottal fejedet
Csak vársz, csak vársz, egy helyben állsz
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz
Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékből röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod
Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság
Ezért szinten tartod magadat csendben
Bár tudod jól, hogy valami mégsincsen itt rendben
Ingerült vagy, minden felkavar
Hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar
Csak rohansz, menekülsz az éjszakában
Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ö szavában
Te lettél a vad, ö meg az üldözö
Pedig ö is csak egy pitiáner bünözö
Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hütö, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád
Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belöled is egy kábszeres állat

1976
1976-ban megszülettem, és itt vagyok,
Körülvesz sok bamba ember, seggnyalók és balfaszok.
Vannak minden mennyiségben stricik, kurvák, nepperek,
Menö srácok hóna alatt Kalasnyikov fegyverek.
De hát nézz már körül, mi folyik itt, mindenki béna és szót fogad,
Este az utcán jogosan félhetsz, hogy átvágják a torkodat.
Nem baj, miniszter úr, csak fossad a szót, csak fosd tovább,
Ennél már úgysem leszel ostobább.
És a várost nézve bólogatnak tátott szájjal, és nem értik,
Az emberek a változást naponta miért remélik.
Nem baj, miniszter úr, csak fossad a szót, csak fosd tovább,
Ennél már úgysem leszel ostobább.
`76-ban megszülettem, boldog volt a kismama
Én voltam a világon a leggyönyörübb kisbaba

Többi:

http://alvin-rulez.uw.hu/

vagy www.alvinrecords.com