Rainbow - szivárvány, természeti jelenség, amely akkor keletkezik, ha egyszerre két fontos, de különböző dolog, a nap és a víz jelen van. A Rainbow létrejöttében a két meghatározó elem Ritchie Blackmore összeférhetetlensége és energiától duzzadó tehetsége volt. Az első miatt 1975 tavaszán kilépett a DEEP PURPLE -ből. A második pedig hajtotta tovább az új célok felé. A virtuóz gitáros már korábban tervezett szólólemeze lett a Rainbow első korongja, amelyen segítőtársai az Elf tagjai voltak. A kitűnő gitáros különösen jó vásárt csinált az énekessel. Ronnie James Dio kicsiny testmérete ellenére óriási hang birtokosa, aki mind a hard rockban megkövetelt ordításra, mind pedig az érzelemdús balladák eléneklésére képes. A Ritchie Blackmore' Rainbow című lemez kiváló alkotás. Nagy slágerek, összetett számok, precízen megkomponált művek egysége. Az LP szinte minden száma nagy siker. A Catch The Rainbow és a Temple Of The King a balladisztikusabb hangvételű dalok közé tartozik, míg a 16 th Century Greensleeves és a Still I'm Sad egy-egy feldolgozás. Dio hangja azért is jellegzetes, mert nem az ex-Deep Purple- tag, Gillan stílusát követte - mint olyan sokan a stílusban -,hanem teljesen egyéni utakon járt. Blackmore továbbra is hasonlóan pengetett, mint korábban, de sok olyan dolgot is csinált, amely nem volt Purple-gyökerű. A sikeres album nyitódala, a Man On The Silver Mountain még a slágerlistákat is megmászta:

"I'm a wheel I'm a wheel I can roll I can feel

You can't stop me turning 'cos I'm the sun I'm the su

can move I can run but you never stop me burning."

   Azután ahogyan a siker jött, úgy mentek el a zenészek Blackmore miatt. Csak Dio maradt. Ekkor még nem volt rossz a teljes tagcsere. Olyan zenészek vettek részt a második album elkészítésében, mint Jimmy Bain és Cozy Powell a "nyolckarú". A Rising ismét egy nagyon jól sikerült nagylemez lett. Tökéletes volt az összmunka a profi zenészek között. Erről a korongról is lettek slágerlistás dalok, mint a Tarot Woman, vagy az A Light In The Black. Azonban az igazán nagy alkotás, a hard rock-heavy metal öröklistán is előkelő helyet foglaló elfoglaló Stargazer (A csillagokat bámuló) volt. Ez a hosszú ballada egyértelműen a középkori lovagok történetei által inspirált Dio gondolatvilágának zenei megjelenítése volt:

"Forró szél száll keresztül a sivatagon

Megérezzük, hogy eljött az időnk

A világ forog, amíg mi felépítjük az ő álmát

Egy kőtornyot, amelyen egyenesen az égbe jut.

Ó, látom az arcát.

Merre van a csillagod?

Messze van, messze van, messze van?

Mikor indulunk már?"

    Ahogyan a dal főszereplője sem érte el a csillagát, úgy nem lehetett a Rainbow tagjait az utálatos Ritchie-vel együtt tartani. Megjelent ugyan egy pazar dupla koncertalbum is, de a tagok ettől még nem jöttek ki Blackmore-ral. 1978-ban elkészült a Long Live Rock and Roll, az utolsó igazán remek, élményből fakadó album. A lemez igazi nagyágyúja a Kill The King, amely már az On Stage-en is hallható volt. A Rainbow vesztett sikeréből, változatosságából. Az ok: távozott Dio, és Blackmore-t pedig egyre jobban izgatta a pénz. A tagcserék felgyorsultak, így nem lehetett alkotni. Főleg nem úgy, hogy olyan embereket is eltávolított a "mosolynélküli" Blackmore, mint Cozy Powell. Bár az üzleti sikerek egy ideig éltették még a Rainbow-t, a szivárvány színei viszont kezdtek már fakulni. Az együttes a végét járta. A helyzetet utolsó lemezük címe is jól tükrözte: Bent Out Of Shape - A formát elveszítve. A Rainbow feloszlott. Blackmore és Glover az újraalakult Deep Purple-be mentek, ahová 1991-ben az utolsó felállás énekese, Joe Lynn Turner is csatlakozott. Az érdekes keveredés eredményeként az 1991/92-es Deep Purple turnén minden koncert alkalmával felhangzott: "Long Live Rock and Roll". Úgy legyen. 1996-ban Ritchie ismét összetrombitálta embereit és a szivárvány újból életre kelt. Ezúttal a a Stranger In Us All című albummal rukkoltak elő.